Ezt a cikket még 2016 januárjában írtam, a régi szakmai blogomon, és mivel nemrég a témában kaptam megkeresést, úgy éreztem, ideje előásnom.
Vasárnap fejeztem be Brooke Shields: És hullott az eső c. könyvét a szülés utáni depressziójáról. Nagyon őszintén és hitelesen számol be érzéseiről, betegségéről és a gyógyuláshoz vezető útról. Azért írta meg könyvét, hogy erre a keveset említett témára irányítsa a figyelmet, és megmutassa számos anyának: nincs egyedül az érzéseivel. Csatlakozom hozzá a célban: beszéljünk többet a szülés utáni időszakról, a nehézségeiről, a szülés utáni depresszióról.
A szülés egy testet-lelket próbára tevő folyamat, a magzat erre a világra születik, ezzel együtt az anya is “megszületik”. A hormonháztartás is űzi saját játékát, de persze nem csak a hormonok felelősek az erős érzelmi hullámokért. A szülést követő 1 héten belül a legtöbb anya kisebb vagy nagyobb hullámvölgybe. melankolikusabb hangulatba kerül. Ez az úgynevezett baby blues. Van, aki ennél mélyebb lehangoltságot tapasztal, mely időben is elhúzódik, ez pedig a szülés utáni depresszió. A nők igen kis százaléka pedig szülés utáni pszichózist él át, mely a három közül a legveszélyesebb mind az anyára, mind a babára nézve. A cikk fő témája a szülés utáni depresszió, de a baby blues-ról és a szülés utáni pszichózisról is esik szó, hogy e kettőtől könnyebben elkülöníthessük a szülés utáni depressziót.
Baby blues
A baby blues teljesen természetes, a nők 70-80%-ánál jelentkező “velejárója” a szülésnek, az azt követő időszaknak. A szülést követő 1 héten belül jelentkezik, de két héten belül beavatkozás nélkül rendeződik. Ilyenkor az anya látszólag ok nélkül sírhat, borulhat ki, aggódhat, hogy sosem fogja tudni ellátni a gyermekét, nem lesz jó anya, neki ez nem fog menni, nem fogja kibírni, túl nagy a felelősség, stb. stb. Számos érzelmet megélhet, melyek, ahogy a gyermekkel szépen összeszokik, és a teste is kezdi kipihenni a szülés fáradalmait, szépen lecsillapodnak. Azonban van, hogy ezek az érzelmek nem csillapodnak, hanem éppen fokozódnak, mélyülnek, és időben is elhúzódnak, ez esetben már szülés utáni depresszióról beszélhetünk.
Szülés utáni depresszió
Előre megemlítem a “jó hírt”, hogy a szülés utáni depresszió a pszichológia eszközeivel hatékonyan gyógyítható, bizonyos esetekben gyógyszeres kezeléssel megtámogatva (van szoptatás mellett szedhető gyógyszer is rá). Amennyiben kórházi kezelés szükséges, előnyös, ha a kezelés ideje alatt az anyának nem kell elszakadnia a babájától.
Ez a betegség a szülő nők kb. 15%-át érinti. A depressziós anya rendszerint sokat sír, kedvetlen, kimerült, érdektelen a babájával szemben, nem tud vele kapcsolatot kialakítani, nem tud neki örülni, szorong. Szorong, hogy rossz anya, nem érti, miért nem örül a babájának, szégyelli magát. Még nagyobb lehet a szégyen érzése, ha régóta tervezett babáról van szó. Pl. Brooke gyermeke is egy hosszadalmas lombikbébi programnak köszönhető. Sirathatja az anya a saját régi életét, a jelenlegit már nem érzi sajátjának, nem tud vele mit kezdeni. Gyötörheti alvászavar, étvágytalanság, vagy épp túlzott étvágy. Érdeklődése beszűkül, reménytelennek látja a helyzetét, akár az öngyilkosság is megfordulhat a fejében.
Szoronghat a baba miatt is, aggódhat érte, mindenféle szörnyű, irreális víziók jelenhetnek meg előtte.
Az extrém érzelmi hullámvölgyeket dühkitörések, agresszió is kísérheti, ilyenkor veszélybe kerülhet mind a baba, mind az anya.
A tünetek között lehet még koncentrációs nehézség és memóriazavar is.
Persze nem könnyű eleinte eldönteni, mi is, ami még “normális szülői aggódás”, vagy mi az az érzelmi labilitás, ami még belefér a baby blues kategóriába. Ha az állapot hosszabb ideig fennáll (tovább, mint két hét), nehezíti vagy ellehetetleníti a baba ellátását, vagy felmerül az öngyilkosság gondolata, abban az esetben forduljunk orvoshoz, pszichológushoz! Természetesen a kevésbé súlyos esetekben is jól eshet az anyának pszichológussal beszélnie, ezért forduljunk bátran szakemberhez, ha csak úgy érezzük, jót tenne a lelkünknek!
A szülés utáni depressziót valószínűbbé teszik a következő tényezők:
- genetikai érintettség
- korábbi depresszió, szorongásos zavar (akár a terhesség alatt)
- stresszes életesemények a terhesség alatt, vagy a szülés körül
- társas támogatás (észlelt!) alacsony szintje
- alacsony önértékelés
- párkapcsolati problémák
- a gyermek temperamentuma
- családi állapot
Az a nő, akinek a családjában már fordult elő depresszió, szorongásos zavar, esetleg már ő maga is szenvedett ezektől, veszélyeztetettebb. A terhesség alatti, vagy szülés körüli stresszes helyzetek, úgy mint pl. haláleset, válás, baleset, koraszülés, császármetszés, betegség, stb. szintén kockázati tényezők. Fontos, hogy az anyát támogassák, önértékelése és párkapcsolata is kiegyensúlyozott legyen. Az egyedülálló anyák is veszélyeztetettebbek. Végül a baba és mama temperamentum-egyezése is befolyásoló tényező. Ha nem illeszkednek, az kockázati tényező.
A terhesség alatt kényeztessük magunkat, fordítsunk magunkra és párunkra is időt, mert egyikre sem lesz túl sok a szülés utáni időszakban (és utána még hónapokig, évekig…).
Ahogy tudunk, készüljünk fel a gyermekágyas időszakra! Lehetőleg ez alatt a 6 hét alatt ne kelljen főzéssel, házimunkával foglalkozzunk, mert ez a pihenés és a babával való összeszokás időszaka. Ha megtehetjük, rendeljünk ételt, vagy kérjük rokonok, barátok segítségét, esetleg fogadjunk fel külsős segítséget.
Kérdéseinkkel bátran keressük fel a megfelelő szakembert: szoptatási tanácsadó, dúla, védőnő, gyermekorvos, nőgyógyász, pszichológus… Sokszor nagyon apró dolgok, amiket ezek a szakemberek tudnak, igen nagymértékben megkönnyítik a babás mindennapokat.
Segítse az anyát abban, amiben neki szüksége van rá! Lehet ez főzés, takarítás, mosás (a baba után az első hetekben szinte naponta összegyűlik egy adag mosnivaló), babafelügyelet (amíg az anya zuhanyozhat, aludhat, a párjával lehet, vagy másképp kikapcsolódhat), beszélgetés, stb. Mindenkinek kellene egy Gemma (a könyvben szereplő külsős segítő)! Úgy támogatja, ahogy az anyának is jó, erősíti önbizalmát, kapcsolatát a babával, az ő anyai stílusához igazodva. Eteti, itatja, lehetőséget nyújt neki a pihenésre. Elfogadja, megérti, támogatja – ezek az érzelmek normálisak, de átmenetiek.
Sokan, bár jó indulatból mondják, hogy rávilágítsanak a babás lét pozitív oldalára, mégis az anyák agyára mehetnek, amikor hasonlókat mondanak:
“De hát élvezd ki minden pillanatát! Olyan hamar kiröppennek… Észre sem veszed.”
“Az anyaság csodálatos, úgy irigyellek!”
“Jaj, ne legyél már olyan rossz kedvű, hiszen erre vártál mióta! És olyan édes!”
“Persze, nehéz az anyaság, de…”
Nem kell de. Csak fogadjuk el, ez tényleg baromi nehéz. Van, aki könnyebben éli meg, van, aki nehezebben, de mindenki megérdemli a támogatást. Meglepő lehet, de ha elfogadjuk az anya ambivalens érzelmeit, és nem próbáljuk azonnal lefojtani őket, akkor könnyebben múlnak, mintha rózsaszín jókedvet próbálnánk erőltetni az anyára. Ha elfogadják az anya érzéseit, és nem idealizálják túl az anyaságot, akkor neki sem kell bizonygatni, hogy de ez tényleg mennyire nehéz. Így beszélhet a nehézségről és a jóról is szabadon.
Szülés utáni pszichózis
Ez a súlyos betegség minden ezredik szülő nőt érint. Hirtelen jelentkezik, általában a szülést követő első hét során. Tünetei a következők: hallucinációk, téveszmék, súlyos álmatlanság, öngyilkossági vagy gyilkossági gondolatok, bizarr érzések és viselkedés. Azonnali kórházi kezelést igényel (ha lehet, a babától nem elválasztva).
Forrás/Bővebben:
egyetemi kurzusom diái (2014. március 18., Halász Erna, Fejlődéslélektan 2.)
Predictors of Postpartum Depression: An Update
WEBBeteg
Géndiagnosztika
http://drdolmanyos.hu/gyakoribetegsegek.htm