Nem véletlen a címbeli per jel. A kiskamaszokat (10-14 év) még általában a szülők hozzák, ők kezdeményezik a pszichológushoz fordulást, a nagyobbak viszont sokszor már maguktól érdeklődnek. De a nagyobbaknak is lehet javasolni a pszichológust – ha tudjuk, “mire lehet jó”, milyen esetekben segíthet.
A kamaszkor egy nagyon intenzív időszak mind a serdülő, mind az őt körülvevő környezet számára. Sokszor nehéz eldönteni, hogy egy-egy viselkedés problémás-e, vagy belefér a “csak kamaszodik” kategóriába.
Laufer munkássága során összeírt egy szép listát, amely a “vészjeleket” tartalmazza. Ha ezek közül valamelyik hosszabb időn (!) keresztül fennáll, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
- nagymértékű ragaszkodás a gyermekkori szokásokhoz,
- kortárskapcsolatok helyett fiatalabb vagy idősebb társak keresése,
- a szülők szerepe nagyobb, mint a kortársaké (pl. az anya a legjobb barát),
- túl merev viselkedés, erős önkontroll,
- nem képes érzelmeket átélni vagy kifejezni,
- a jövőkép félelmetes számára vagy nem foglalkozik a jövővel,
- félelem érzése saját testi fejlődésével kapcsolatban vagy a másik nemmel való viszonyban,
- a külvilág és saját érzéseit nem képes elkülöníteni,
- úgy érzi, cselekedeteit nem ő irányítja, hanem külső erők határozzák meg.
Illetve ide tenném a következő idézetet is:
„Amíg a serdülő – bármilyen szélsőségek között is – változik, addig
korának megfelelően viselkedik. Komoly aggodalomra akkor ad okot, ha egy szélsőséges magatartásban hosszú időre megmerevedik.”
(Anna Freud nyomán)
A serdülőkor feladata
- a testkép elfogadása (a változásokhoz való alkalmazkodás),
- azonosulás a nemi szereppel,
- kortárskapcsolatok kialakítása,
- érzelmi függetlenedés a szülőktől,
- felnőtt társadalmi szerep kialakítása, pályaválasztás,
- párválasztás, felkészülés a családalapításra,
- felelősségteljes viselkedés (nagyobb önállóság mellett nagyobb felelősség vállalása),
- ideológiai és morális elköteleződés
Ezekben lehetnek kisebb-nagyobb elakadások. Amennyiben úgy érzi a kamasz/szülő, hogy nem tud segítség nélkül továbblépni, szintén segíthet, ha pszichológushoz fordul.
Pszichológus és pszichológus között is nagy különbségek vannak képzettséget és kompetenciát tekintve. Ahogy szívműtétre sem a háziorvosunkhoz megyünk, úgy pl. nem megyünk skizofréniával iskolapszichológushoz.
A könnyebb tájékozódás végett összeszedtem néhány pontot, amiben tudok, illetve amiben nem tudok segíteni. Nem mindig könnyű szétválasztani a problémákat, sokszor több is van egyszerre, és egy probléma mögött megbújhat egy másik, amiben már lehet, hogy nem vagyok kompetens. De kiindulási pontnak talán jó lehet ez a lista.
Az alábbi problémákkal, kérdésekkel nyugodtan fordulhattok hozzám:
- kortárskapcsolatok kialakítása nehézségekbe ütközik
- pályaválasztási kérdések
- tanulási nehézségek, teljesítményromlás
- párkapcsolati kérdések
- önismeret, önértékelés növelése
- szülőkről való leválás, önállósodás
- félelmek, aggodalmak, kérdések, amelyeket nem mernek/szeretnének ismerős felnőtteknek feltenni
- iskolai, párkapcsolati, családon belüli bántalmazás
Ezekben nem én vagyok a megfelelő szakember:
- depresszió
- komoly szorongás
- személyiségzavarok
- paranoia
- fóbiák
- kényszerbetegség (OCD – obszesszív-kompulzív zavar)
- autizmus
- pszichoszomatikus betegségek
- gyászfeldolgozás
- alkohol, drog, játék- vagy egyéb függőségek
Ha bizonytalan vagy abban, hogy tudok-e segíteni, hívj fel nyugodtan telefonon, és beszéljük meg! (Ha más nem, segítek megtalálni a megfelelő szakembert.)
És Kedves Szülők!
Van olyan, hogy bár gyermeketek egészségesen serdül, Nektek nagyon nehéz. Nehéz kezelni egyes helyzeteket, nem tudjátok pontosan, hogyan álljatok hozzá pl. a tanulmányi eredmények romlásához, vagy a gyermek barátaihoz/párjához. Nehéz lehet a házi munka szervezése, vagy a párotokkal való újbóli egymásra találás (mert “hirtelen” lett időtök, hogy a gyerekek egyre többet vannak Nélkületek), stb. Saját Magatok okán is keressetek fel bátran pszichológust!