Gimi vs. egyetem – Hasonlóságok, különbségek, átállás

December elsején a volt gimimben tartottam két osztálynak pályaorientációs csoportfoglalkozást, ahol többször szóba került, ilyen-olyan irányból, hogy milyen is az egyetemi élet, miben más, mint a gimi.

• Miben különbözik az egyetem a középiskolától?
• Mennyi idő megszokni a különbségeket?
• Mennyi idő van az egyetem mellett és mire?
• Lehet-e mellette munkát vállalni?
• Párkapcsolatot fenntartani?

Ott helyben persze elmondtam a saját tapasztalataimat, de gondoltam, ha ennyi diákot foglalkoztat, érdemes másokét is kikérjem. Ez megtörtént, pár ismerős, ex-évfolyamtárs, ex-Kortárs bevonásával velem együtt összesen 10 egyetemet megjárt személy tapasztalatait olvashatjátok összesítve, időnként szó szerint idézve 🙂

Miben különbözik az egyetem a középiskolától?

1. Szabadság, felelősség, önállóság

Az első, és legfontosabb, amit kb. mindenki kiemelt, az az, hogy mennyivel nagyobb szabadságod van egyetemen, mint gimiben, és ezzel párhuzamosan mennyivel nagyobb önállóságra is van szükséged, mennyivel nagyobb a felelősséged pl. abban, sikerül-e a féléved vagy sem! Senki nem fog utánad rohangálni, hogy vedd már fel az óriádat, tanuljál már, add már le a dolgozatot… Ha nem teszed, nem teszed. Megbuksz/kibuksz, így jártál.

Év közben nem minden szakon van számonkérés, így könnyű végigbulizni a szemesztert, de akkor bizony a vizsgaidőszakban pórul járhatsz, szóval csak óvatosan! Ráadásul a “félév” igazából csak 3 hónap! Borzasztó hamar elröppen.

“Engem letaglózott, hogy mindennek nekem kellett utánajárnom, egyáltalán senki nem érezte, hogy bármilyen lényeges információt meg kellene osztania velem (mikor, mi, hol, hogyan…). Szerintem ezt legalább egy évig szokhattam volna, de odáig nem jutottam el :D” (ZSKF, kommunikáció szak)

“…gimiben megmondják, mikor és hol kell lenned… itt meg… én biztos, hogy sosem tudtam volna még levizsgázni se, ha nincsenek jófej emberek az évfolyamon, akik valamiért mindig tudták, hogy mit mikorra kell leadni, milyen paraméterekkel és mikor hol kell lenni.” (KRE, magyar szak)

És egy kis biztatás:

“Ugyanakkor ez mégis csak egy védett közeg (legalább is a pszichón én annak éreztem), mert egy egyetemistával elnézőbbek, meg nyugodtan hozhat “rossz döntéseket”, könnyebb változtatni, mint később a munkahelyet, családot vagy lakóhelyet érintő kérdésekben. Szerintem ezt a szabadságot megszokni a dolog legkönnyebb része és később is ez fog a legjobban hiányozni.” (ELTE, pszichológia szak)

2. Közösség

Ha az előző rész kicsit megrémített volna, akkor itt most egy kicsit megnyugtatlak. Ahogy az egyik fentebbi idézetben is szerepel, az egyetemen azért akadnak jófej és segítőkész emberek! Akár a saját évfolyamodról, akár felsőbbévesek közül. Van, akitől segítéget kérj, csak merjél is kérni!

Bizonyos szakokat (BME-s vegyészmérnök ismerős mondta) kb. lehetetlen is egyedül elvégezni. Annyit kell tanulni, annyi mindent kell csinálni, hogy létszükséglet az együttműködés. Kellenek pl. a felsőbbévesektől kidolgozott tételek, stb. Ebben is különbözik a gimitől, amit könnyebb egyedüli harcosként végignyomni.

A közösség azért is változik, mert egy csomó szakon akár több százan is lehettek (a pszichó mondjuk a legtöbb egyetemen épp kivétel), így egy egészen másfajta közösségi életet “kell” élned. Ami klassz, hogy nagyobb eséllyel találsz olyat, akivel jól kijössz. Főleg, mert “…végre nem random emberekkel tanulsz együtt, hanem olyanokkal, akiknek közös az érdeklődesük, és ez nagyon-nagyon jó érzés.” (ELTE, pszichológia szak)

Viszont aki nem bírja felvenni a tempót, ezt a nagy nyüzsgést, az bizony el is veszhet a sok ember között.

Továbbá jó, ha tudsz normális hangvételű és szerkezetű e-maileket írni, mert nem csak a többi egyetemistával kell tudnod együttműködni, hanem bizony van, hogy a tanárnak vagy TO-snak kell írnod, ha valamire szükséged van.

3. Tananyag mennyisége, határidők

Ami még szintén hatalmas különbség, az a tananyag mennyisége, és a megtanulására kapott határidők. Az érettségi nehéz? Az egyetemi vizsga még nehezebb (általában). Nagyobb anyagot kell megtanulni. De akár csak egy zh-ra is (zárt helyi dolgozat – év közbeni írásbeli számonkérés). Ami könnyebbé teszi, az az, hogy olyat tanulsz, ami érdekel. Vagy ha nem is, legalább olyat, ami egyértelműen közelebb visz álmaid megvalósításához (Hogy orvos, mérnök, pszichológus, biológus, tanár, stb. legyél.) Mindig lesznek olyan tárgyak, amiket Téged speciel nem érdekelnek, sőt, egyenesen untatnak.

“Élenken él bennem, hogy engem az taglózott le, mennyire sok az anyag a gimihez képest (pedig jó suliba jártam). Nekem ez volt vagy fél-másfél év is, mire teljesen megszoktam az új fajta követelményeket. :)” (ELTE, pszichológia szak)

Az igazi beavatás nekem is az volt, mikor életemben először imádkoztam a kettesért. Nem lett meg, de szerencsére, mert a legközelebbi vizsgára már rendesen felkészültem és az jól sikerült. Ja, mert itt azért legalább többször próbálkozhatsz! 😉

Az egyetemen bizony a gimis éltanulók sem biztos, hogy mindenből 5-ösök lesznek. Vagy nem olyan könnyen, mint előtte.

4. Egyéb

Vannak még egyéb eltérések, amiket csak egy-egy egyén érzékelt (/fogalmazott meg nekem), ezeket is megosztom Veletek.

“Nekem az a szomorú tapasztalatom, hogy oktatásban nem igazán különbözik az egyetem a középiskolától, vannak szakok, ahol a tárgyaidat se nagyon választhatod meg. A legtöbb órán ülsz, hallgatod a tanárt és vagy jegyzetelsz, vagy nem. Az órarended nagyon rossz is tud lenni. Pl. nekem két nap is van úgy órám, hogy egy reggel egy pedig este. Az épületben nincs nagyon hely leülni, a wifi rossz, a könyvtárban nincs is, mert “túl vastagok a falak” :O ráadásul könyvtár van, hogy csak 13.45 ig van nyitva, hogy még véletlenül se tudj ott ülni a lyukas óráidban.” (KRE, emberi erőforrások szak)

“Eleinte sokkoló a 90 perces óra a 45 perces helyett.” (KRE, magyar szak)

“És persze az is nehéz, hogy motivált maradjon az ember, merthát nem kötelező bemenni..” (KRE, magyar szak)

És egy külföldi tapasztalat, mert fontos leszögezni, hogy a fentiek mind magyarországi egyetemisták tapasztalatai.

“Én Skóciaban jártam/járok egyetemre, és ahogy hallottam a többiektől, eléggé eltér az itteni rendszer az otthonitól. Pl. 1 szemeszter nekem 2.5 hónapig tart (ált. szeptember közepétől november végéig), majd 1 hét revision és 2 hét vizsgaidőszak, ami alatt az egész egyetem levizsgázik. Nekem csak írásbeli vizsgáim voltak. Maximum 4 egy félévben. (Sose volt 4 vizsgám. A legtöbb az 3 volt.) Szóval mindig karácsony előtt vége van mindennek, majd jön egy hónap karácsonyi szünet. Január közepén pedig kezdődik elölről az egész. Annyi a különbség, hogy március végén, amikor véget ér az oktatás, van 3 hét tavaszi szünet, majd a revision week és aztán a 2 hét vizsgaidőszak. Elméleti órákra nem kötelező bejárni, minden elméleti óra diasora elérhető az online felületen, az órák fel vannak véve és szintén elérhetőek online. Nálunk voltak continuous assessmentek (gyakorlatilag házi feladat 🙂 otthon meg tudsz csinálni akármilyen segítséggel, szóval nem egy ZH jellegű dolog) és laborok, amik mind beleszámítottak abba a jegybe, amit a félév végén kaptam, nem csak a vizsgajegyem. A tanáraim segítőkészek, és csak azt kérik vissza, amit leadtak az óran. (Szóval nem kell még 3-4 könyvet betanulni pluszban csak azért is.) Én tudtam dolgozni is mellette, mondjuk muszáj is volt. Itt azt javasolják, hogy heti max 20 órát vállaljanak a diákok. Az első két évben kevesebb órám volt, így többet dolgoztam, de utána “bekeményítettek” óra ügyben, szóval nem dolgoztam annyit. Ami szerintem jól összefoglalja a különbséget, hogy itt valahogy jobban törekednek arra. hogy fairul, objektíven értékeljenek mindenkit. És valahogy diákbarátabbnak érzem az egészet, kevésbé stresszesnek. Nekem sokkal lazább volt az egyetem érzésre, mint pl. egy szakközépiskola utolsó éve. 🙂 Könnyű volt hozzászokni.” (University of Aberdeen, Chemistry szak)

Mennyi idő megszokni a különbségeket?

Ez egyénenként változó. Fél-másfél év, ill. van olyan, aki bizonyos dolgokat a képzés alatt sosem szokott meg 🙂

“Mennyi idő van megszokni? Államilag támogatva 12 félév, egyébként korlátlan. 😀” (KRE, magyar szak)

Mennyi idő van az egyetem mellett és mire? (munka, párkapcsolat)

Ez nagyon szakfüggő. A bölcsésszakok közül több olyan is van, ahol évközben kevés a számonkérés, sok az előadás (amire nem kötelező bejárni), így több munkát tudtok vállalni, és vizsgaidőszak alatt bepótolhatjátok a tanulást. Ennek az a hátránya, hogy így jobban kimaradtok az egyemeti életből, a közösségből, nem beszélve arról, hogy a hirtelen megtanult/bemagolt anyag sokkal kevésbé is marad meg, mint az, aminek van ideje ülepedni. És végsősoron nem (csak) a papírért ültök az iskolapadban (vagy nem ültök, pedig kéne), hanem a tudásért is. (Ugye?!)

Az anyagi háttér persze döntő tényező, mert hiába látjátok a hátrányát az egyetem melletti munkának, ha anélkül nem tudtok megélni, mert otthonról nem kaptok annyi támogatást (és sajnos az ösztöndíjak sokszor nem túl magasak – ennek is érdemes utánajárni amúgy felvételi előtt!).

A mérnök szakok mellett már kihívás a munkavégzés, mert ott év közben is sok a számonkérés (Még akár nyáron is lehet, hogy be kell menned a laborba, ha vegyészmérnöknek készülsz!), ill. a munkáltatók jó része elvárja a minimum 20 órát, amit bizony nem mindig könnyű beilleszteni az órarend mellé, főleg, ha az is megkötés, hogy ez a 20 óra a 8-tól 4-ig tartó intervallumba essen. Alkalmi munkákból már kevés van, és az is annyi pénzért, amiért nem éri meg. Ami szomorú, hogy ha tanulsz is és dolgozol is pl. vegyészmérnök hallgatóként, akkor a magánéletedre már tényleg kevés időd/energiád marad.

Az az ismerősöm, aki pedig orvosira járt, nem tudott mellette dolgozni.

Sok féle tapasztalat van. Összességében elmondható, hogy ha egyetem mellett rendszeres munkát vállalsz (és nem csak alkalmit/szezonálisat), akkor az a tanulástól, a közösségi életedtől és a párkapcsolatodtól veszi el az időt. Nem beszélve a saját idődtől, az alvástól és az egyéb pihenéstől, ami pedig alapszükséglet!

“Minden munkaidő a tanulás rovására megy, így attól függ, milyen jól tanulsz, és mennyire kell sokat tanulni a szakon. Én orvosi mellett nem dolgoztam, pszichológia mellett részmunkaidős állás belefért. Szakmán kívüli, érettségivel végezhető munkában érdemes gondolkodni. Ja, meg persze korrepetálás, magánórák is jók ám.”

Ha mégis dolgoznod kell/szeretnél, egyetemistaként a legtöbben ilyen jellegű munkát tudnak vállalni: bébiszitter, pultos, felszolgáló, (kávézók, kocsmák, szórakozóhelyek, Burger és Meki), irodai asszisztens, recepciós, bolti kisegítő, hostess, moziban jegyszedő, stb. Ill. bizonyos szakirányokon azért szakmába vágót is lehet találni (pl. informatikus vagy vegyészmérnök).

“…érdemes kipróbálni, mindent, ami szembejön és kicsit is mozgat, utólag bármikor ráfoghatod, hogy akkor még zöldfülű egyetemista voltál :)”

Szóval kb. a következő tényezőktől függ:

• szak, szakirány (milyen és mennyi követelmény, órarend)
• egyéni jellemzők (mennyire tudsz tanulni, milyen az időbeosztási képességed, hogy bírod a stresszt, vizsgahelyzetet, stb.)
• szóbajöhető munkák (mennyire egyeztethetők össze az órarendeddel, a kvalitásaiddal, mennyit fizet, stb.)
• ösztöndíj lehetőségek (milyen átlagtól kaphatsz és mennyit – ez szakonként és egyetemenként nagyon eltérő lehet!)
• szociális háttér (család/párod hol lakik, mennyire tud lelkileg, anyagilag, támogatni, stb.)
• és ott vannak a diákhitel-lehetőségek is, azoknak is utána lehet nézni

Remélem, segítségedre volt a cikk! További kérdések esetén írj nyugodtan kommentet, vagy e-mailt az armosdorottya@tanacsadasgodollon.hu címre!

Ha úgy érzed, még fogalmad sincs, merre indulj, vagy megerősítésre vágysz, jelentkezz egyéni tanácsadásra!

 

Sok sikert! Csak bátran! 🙂

 

Ui.: És boldog új évet! 🙂